Szervezet, felszereltség

A hadsereget 1942 tavaszán állították fel a Honvédség átszervezése során. Alakulatai:

• a szombathelyi III. hadtest (6., 7., 9. könnyű hadosztály)
• a pécsi IV. hadtest (10., 12., 16. k.ho.)
• a miskolci VII. hadtest (19., 20., 23. k.ho.)
• az 1. magyar páncéloshadosztály
• 2. repülőcsoport

A hadsereg kiegészítésénél az ország egész területéről egyenletesen hívtak be katonákat, az egyébként szokásos területi kiegészítés helyett. A Főparancsnokság törekedett arra is, hogy a legénységi állomány túlnyomó része a katonailag csekélyebb értékűnek tartott kor- és néposztályokból kerüljön ki (30-40 évesek, szegényparasztok, zsellérek). A hadsereg anyagi felszereltsége, fegyverzete a korabeli magyar viszonyok között jónak volt mondható, azonban a fegyverzet minősége és összetétele így is messze elmaradt a korabeli nemzetközi színvonaltól. Nagyon kevés és elavult volt a páncéltörő fegyverzet. A korszerűtlen lövegekkel felszerelt tüzérség lőtávolsága rövid, felzárkózási sebessége lassú volt. A magyar hadsereg elitjének számító páncéloshadosztály jórészt a németektől átadott, csehszlovák zsákmányból származó harckocsikkal volt ellátva, amelyek nem vehették fel a versenyt a korszerű szovjet T-34-esekkel (108 csehszlovák T38-as, 44 egyéb, magyar gyártmányú, korszerűtlen harcjármű és csak 22 modern német páncélos).

A hadsereg minimális motorizált szállítókapacitással rendelkezett, gyakorlatilag a teljes ellátás fogatokkal történt, ez azonban az orosz útviszonyok között inkább előny volt, mint hátrány.

A katonai vezetés tisztában volt a felszerelés problémáival, azonban mindenki gyors német győzelemre, könnyű hadjáratra számított, illetve a szövetséges német hadvezetés ígéretet tett arra, hogy szükség esetén a hadsereget ellátja a legjobban hiányzó korszerű fegyverzettel.

A hadsereg összlétszáma kb. 200 000 főt tett ki, parancsnoka vitéz Jány Gusztáv vezérezredes volt.

Kalauz Bence