Az I. világháborút követő zűrzavaros években a politikai pártok mindent megtettek a hatalom megszerzése érdekében. Az utcákon hol hangzatos szavakkal probálták megnyerni maguknak a nincsteleneket és a csalódott veterán katonákat, hol pedig harcot provokálva tizedelték egymást. Egy ilyen korszakban indult útjára az NSDAP (Nemzetiszocialista Német Munkáspárt) Adolf Hitler vezetésével, valamint ekkor tört be Németország területére igazán a szocialista forradalom is. A csalódott veteránok nem nézték tétlenül a szocialisták térnyerését, ezért Freikorps-okba (szabadcsapatok), majd később az SA-ba (Sturmabteilung – rohamosztag) tömörültek, s vették fel a harcot ellene.

Az SA

Az Ernst Röhm által parancsnokolt Sturmabteilung a müncheni "sörpuccs", vagyis Hiltler bebörtönzése után kezdett el növekedni. Ez időben 2.000-ről 30.000-re emelekedett a tagság létszáma. Mikor kiszabadul fogságából, Hitlernek rá kellett ébrednie arra, hogy Röhm kapitány már túl nagy hatalomra tett szert és hogy az SA tagjai már csak parancsnokuknak engedelmeskednek. Szükség volt tehát egy olyan alakulatra, amely csak is kizárólag Hitlerre esküdött fel...

A Waffen-SS története 1939. szeptember 1-jéig

Kezdetek

A Schutzstaffelt (védőosztag), vagyis az SS-t, 1925-ben állították fel, kezdetben körzetenként 10 tagból és egy vezetőből. A tagok válogatása szigorú volt: büntetlen előéletünek és egészségesnek kellett lennie, valamint három generációra visszamenőleg igazolnia kellett német származását. A sikeres felvétel után Hitler személyére kellett felesküdni, bár a szervezet 1929-ig az SA iányítása alá tartozott. Ekkor azonban Heinrich Himmler vette át a vezetést, aki nagyratörő terveivel később magasba emelte a Waffen-SS-t. Rövid idő alatt felduzzadt a tagság, saját egyenruhát és rendfokozatot kapott a szervezet.

A "hosszú kések éjszakája"

1933-ra az SA tagsága már három milliósra nőtt, ami komolyan aggasztotta a Reichswehr, a német hadsereg konzervatív vezérkarát is. Hitlernek döntenie kellett: nem veszíthette el a hadsereg támogatását. Ígéretett tett arra, hogy leszámol az SA-val, mit Röhm kapitány már saját magánhadseregének tartott. 1934. június 30-án az SS-különítmények (Leibstandarte és az SS-Totenkopfverbände) felkutatták, majd letartóztatták az SA magasabbrangú vezetőit. Ernst Röhmöt éjszaka, szobájában lelőtték. 1934. július 26-án az SS hivatalosan is párt fegyveres szervezetévé vált.

Felfegyverzés

Hitler 1935 márciusában bejelentette, hogy nem köti Németországot a versailles-i béke. Újraindítatta a sorozást, majd elrendelte az SS-Verfügungstruppen (különleges feladatokkal megbízott csapatok) alakulatok felállítását. A hadsereg tisztjei ezt sem nézték jo szemmel, ezért az SS-VT és Totenkopfverbände-t bevonták a rendőrség irányítása alá.

1938 márciusában a Leibstandarte, a Deutschland és a Germania SS-VT részt vettek az Anschlussban, Ausztria a Harmadik Birodalomba olvasztásában. Ez év októberében a Der Führerrel kiegészülve vettek részt Csehszlovákia megszállásában.

A Waffen-SS története 1939. szptember 1-től

Lengyelország – Fall Weiss

Az SS-VT csapatoknak a Fall Weiss hadművelet volt az első megpróbáltatás.

A Waffen-SS (magyarul fegyveres SS) az SS (Schutzstaffel) harctéri alakulata volt.

Sig rúnák. A tévhittel ellentétben nem két stilizált S betű, hanem győzelmet jelent.

Az önkéntesekből álló SS Karhatalmi Csoportból nőtt ki, amit azért hoztak létre, hogy az általános SS (Algemeine SS) tagjai – kezdetben önkéntes alapon – ott tölthessék le katonai szolgálati idejüket. Mozgósítás esetén azonban már eredetileg is a hadsereggel együtt szándékoztak bevetni.

1939-ben gépesített hadosztállyá szervezték, ekkor létszáma 56 ezer fő volt. 1940-ben kapta a Waffen SS nevet. A háború idején folyamatosan nőtt, a háború végére már 38 hadosztályt, mintegy 950 000 tagot foglalt magába.

Harcászati szempontból a Wehrmacht irányítása alá tartozott, ellátását azonban az SS-től kapta, és fegyelmileg is neki volt alárendelve. Elvileg önkéntesekből állt, de 1940-től sorozottak is megtalálhatók soraiban. Egyes becslések szerint a háború végéig összességében 2:1 volt az önkéntesek és a behívottak aránya. Kiegészítése kiterjedt a szűken vett Német Birodalmon kívülre is. Két hadosztálya jött létre – elsősorban kelet-európai – német kisebbségek (úgynevezett népi németek) tagjaiból, de fölállítottak lett, litván, holland és norvég SS-alakulatokat is. Megemlítendő a három magyar vonatkozású Waffen-SS alakulat: a Hunyadi, a Maria Theresia (más néven „Magyar Kálvária SS) és a Ney. A Ney közülük a legérdekesebb, mivel 1945-ben alakult és kb. 2 hétig létezett (a székesfehérvári harcokban teljesen felmorzsolódott) nem is jegyezték be.

A Waffen SS alakulatai mindvégig a náci haderő legjobban felszerelt, legjobb kiképzésű, fanatikus eltökéltséggel küzdő csapatai voltak.

Tagjai számtalan háborús bűncselekményben marasztalhatók el – hadifoglyok főbelövése, megszállt területek polgári lakosságával való kegyetlenkedés stb. A Das Reich SS páncélgránátos hadosztály egy alakulata hajtotta végre például a franciaországi Oradour-sur-Glane-ban a polgári lakosság lemészárlását.(Érdekes példa az SS brutalitására a magyar hadszíntéren 1945-ben elkövetett háborús bűncselekmények. Pl: a Tavaszi Ébredés hadműveletben Otto Gille SS-páncélosai a velük szemben álló 5. szovjet-gárdahadseregen ”spórolási céllal" egyszerűen áthajtottak, és kb. 3000 embert tapostak földbe.

A nürnbergi perek során a bíróság az SS-t és ezen belül a Waffen SS-t háborús bűnös szervezetnek minősítette, tagjainak nagy részétől megvonták a német veteránokat, megillető juttatásokat. Később a német kormány elismerte, hogy nekik járnak ezek a juttatások